Fegyvernekről
A város területe már a bronz korban is lakott volt, a régészeti ásatások során a szapárfalui része és Szakáll-pusztán találtak erre utaló tárgyakat, a belterületen pedig vaskori és szarmata leletek kerültek elõ a föld mélyébõl.
A Fegyvernek név eredete az Árpád-korig nyúlik vissza. Foglalkozásból képzett helynév, mivel fegyverhordozók faluja volt, akik király szolgálónépekként éltek .A település nevét 1212. évben említik elõször, de szerepel az 1219. évi Váradi Regestrumban is.
Egy 1402-es okirat említi, hogy a vám és halászhelyek jövedelmét, 16 jobbágytelket, 112 darab ménesbeli lovat Zsigmond király parancsára Szentjakabi László fia birtokából Domoszlai Demeter birtokába adtak át.
A török hódoltság korának végén 1686-87-ben Giraj tatár kán seregei teljesen elpusztították a falut.
1845-ben Szapáry József gróf és neje Orczy Anna Felsõ-Fegyvernek pusztán németeket telepített le Bácsból és Torontál vármegyébõl, s létrehozta az Annaházának, illetve Szapárfalvának nevezett települést.
Fegyvernek német lakosai a XIX. század utolsó harmadára elmagyarosodtak, a német nyelvû oktatás 1895-ben szûnt meg az iskolában. Napjainkra már csak németes hangzású nevek és néhány családnál az étkezési szokások emlékeztetnek a betelepítésre. A település 1871-ben lett nagyközség, s 1876-ban Jász-Nagykun-Szolnok Megye megalakulásakor a tiszai középjárásba sorolták.
Fegyverneknél 1856-ban szabályozták a Tiszát (74 átvágással) s építették ki a települést védõ töltéseket.
Városunk ma
Fegyvernek a Jász-Nagykun-Szolnok Megye közepén a Jászság és a Nagykunság határán fekvõ város. Külterületét a Tisza is érinti, a folyó 13 km hosszú holtága pedig a település belterületéig nyúlik.
A település déli, szapárfalui részén vezet végig a 4-es számú fõútvonal. Örményessel közös a vasútállomása, a Budapest-Szolnok-Záhony fõvonalon az állomás kissé távol esik a várostól.
A település rendezett arculata, alföldi település jellege a millenium idején alakult ki. Jelentõsebb fejlõdést az 1970-es években ért el, lakótelepek, iskola épült, ipari vállalatok is létesültek.
A településen 2743 lakás van melyek színvonala jó, infrastruktúrája fejlett, az ivóvíz, a gáz- elektromos- és telefonvezeték hálózat teljes mértékben lefedi a lakossági igényeket. A város szennyvíz csatornázottsága megoldatlan, de a Tisza Védelmi Program keretében tervezet született. A település szennyvíztisztító mûvel rendelkezik, de a szennyvízhálózat kiépítése a közeljövõ feladata. A belterületi burkolt úthálózat kiépítettsége jó, megközelíti a 90 %-ot.
Mezõgazdaságról
A település környékének talaja kötött sztyeppesedõ réti szolonyec, alföldi mész lepedékes, illetve réti csernozjom. Fegyvernek településen az 1950-es évektõl a legeltetéses állattenyésztést intenzív szántóföldi termelés, gyümölcstermelés és zöldségtermelés jellemzi.
Az 1950-es évektõl kialakult nagyüzemek tovább folytatták a hagyományokat, a termelést még intenzívebbé tették, 800 ha-os lineár telepen, illetve a gyümölcs, zöldség feldolgozás érdekében azóta már bezárt 10 tonna/év konzervüzemet hoztak létre. Az állattenyésztésben a sertés a magángazdaságokban, a nagyüzemekben vegyes hasznosítású szarvasmarha és hús baromfi, juh tartás volt jelentõs.
Jelen idõszakban a nagyüzemi termelés háttérbe szorult a még nagyobb területet haszonbérbe mûvelõk kft-k mellett megjelentek a magángazdák is egyre növekvõ területtel és a korábbi állattenyésztõ telepeken tovább folyik a szarvasmarha, sertés, valamint baromfi tartás, nevelés, kinek legjelesebb képviselõje a Kunhalom Agrária Kft, aki több mint 300 fejõstehénre fejlesztette fel az állományát.
Ipari vállalkozásokról
Fegyverneken sohasem volt számottevõ ipar, hiszen az 1846-ban Szapár-faluba telepített német iparosok nem kaptak földet ezért elhagyták a települést, s csak az uradalmi iparágak, kisipar alakult ki.
Az 1900-as évek elején jelentõsebb egy feldolgozó üzem, valamint egy hengermalom, valamint téglagyár volt. Valószínû a korábbi vámszedõ hely következtében a kereskedelmi tevékenység a településen jelentõs volt. Az 1900-as évek második felében kialakultak vegyes ipari és egyéb szolgáltató szövetkezetek, melyek mára már megszüntek. A mai vállalkozók 1200 fõt foglalkoztatnak, elsõsorban építõ és mélyépítõiparban, valamint kisebb szolgáltató üzemekben, pl. autójavító. Jelentõs vállalkozás a településen térségi szerepet betöltõ Fegyvernek és Vidéke ÁFÉSZ, valamint Fegyvernek és Vidéke Takarékszövetkezet.
A település elhelyezkedése miatt kereskedelmi ellátó helyek száma a környék lakóit is kielégíti. Településünk rendelkezik ipartelepítésre alkalmas, részben közmûvesített 8 ha-os területtel.
Oktatás, egészségügy
Az egészségügyin alapellátást településünk biztosítani tudja 2 fogorvosi, 3 családorvosi és 2 családi gyerekorvosi körzet, valamint 3 védõnõi körzettel. Alkalmanként szakellátási szolgáltatás is van a településen (szemész, nõgyógyász).
Az oktatás az 1800-as évekre nyõlik vissza. 1846-ban már önálló iskola máködött. A település tanyás térségein 2 tanyasi skola volt a 900-as évek elsõ felében.
1964-72-ig gimnázium volt, jelenleg 2 általános iskolában 800 tanuló tanul, valamint a 4 éve mûködõ szakiskolában 80 tanuló 3 szakon szerezheti meg a szakmunkás bizonyítványt. A 4 óvodaegységben valamennyi óvodába jelentkezõt fel tudunk venni 3 éves kortól.
A település régen közegészségügyi kör székhelye volt, ma három családorvos 2 fogszakorvos, két gyermekorvos és három védõnõ gyógyítja a betegeket.
Közmûvelõdés, kultúra
A településen a közösségi életnek nagy hagyománya van. Az 1920-as éveket követõen megindult polgárosodás eredményeként 26 egyesület, egylet volt bejegyezve, melynek következtében több önálló épülettel is rendelkeztek.
Ez a közösségi élet az 1980-as évek végét követõen újra fellendült, melynek színtere a közösségi Mûvelõdési Ház, ahol 10 gyerekcsoport, valamint a Baldácsy antal Mûvészeti Egyesület 4 felnõtt csoportja népzenei, néptánc hagyományokat ápolja, valamint egy felnõtt nõi énekkar gazdagítja közmûvelõdésünket.
A könyvtárban több mint 37 ezer kötet van. Az intézmény bekapcsolódott a könyvtári informatikai hálózatba, valamint Internet szolgáltatást is tud nyújtani. A könyvtár helyet ad a helytörténeti gyûjteménynek is. Ma már a néphagyományok háttérbe szorultak.
A településen az alábbi mûvészeti csoportok mûködnek:
- Néptánccsoport: létszáma 160 fõ
- Citeracsoportok: létszáma 60 fõ közülük 2 csoport többszörös arany minõsítésû
- Nõi kar létszáma 25 fõ
- Üvegfestõk
- Fafaragók létszáma 10 fõ
Sportolási és szabadidõ eltöltési lehetõségek:
- Labdasportok: 2 db füves labdarugó pálya, bitumenes kézilabda- és kosárlabdapálya, tornaterem
- Szociális létesítmény: korszerû öltözõk, fürdõ, pihenõ és klub szobák
- Sportkörök : Fegyvernek NKSE NB III. osztályú labdarugó csapat
- Fegyverneki Horgász Egyesület
- Sárszögi Holt-Tisza A Sporthorgász Egyesület
- Hermann Ottó Vadásztársaság
- R 16 postagalambok tenyésztésével foglalkozó csoport
Kiadványok
A település arculatának meghatározói a kiadványok. A helyi újság szerepét a Fegyverneki Hírmondó biztosítja, évente 6-8 alkalommal jelenik meg példányszámban. A lakosság tájékoztatását szolgálja tájékoztatva õket a település eredményeirõl történelmével kapcsolatos évfordulókról és az önkormányzat híreirõl is tényszerûen tájékoztat. Színvonalas kulturális események megjelenítõje, hirdetési lehetõséget is biztosítva.
Közösségi egyesületek, civil szervezetek
A település hagyományosan katolikus szellemiségû, római katolikus stílusban épült, Bartakovics érsek plébániát alapított s a templomot 1864-ben szent Vendel tiszteletére avatták föl.
A város szapárfalui részén 1992-ben szentelték fel az új katolikus templomot. Harangját Gombos Lajos harangöntõ mester a sevillai világkiállításra készítette.
- Wing Chun Kung Fu Egyesület létszáma 20 fõ
- R16 galambászok létszáma 50 fõ
- Horgászegyesület létszáma 200 fõ 6-80 évesig
- Baldácsy Mûvészeti Egyesület létszáma 70 fõ
- Hermann Ottó Vadásztársaság létszáma 30 fõ
Az Önkormányzat az alábbi alapítványt mûködtet:
- Fegyvernek Mûvelt Ifjúságért Közalapítvány (kulturális célú közalapítvány)
- Fegyvernek Biztonságos és Egészséges Környezetéért Közalapítvány (környezetvédelmi célú)
- Fegyvernek Lakosságának Egészséges ésBiztonságos Életéért Közalapítvány (egészségügyi célú)
Turistáknak
A településen átutazó a 4-es számú fõútvonal mentén Fegyvernek-Szapárfalunál a 128-129 km között láthatja a Nepomuki Szent János szobrot és építményét. A szobrot 1775-ben emelték barokk stílusban. A háromszög alaprajzú, magas szobortalapzaton a maradványokból még jól kivehetõ a dús redõzetû ruhában ábrázolt Mária-szobor a kisded Jézussal. A szoborcsoport védelmét háromszögletû pilléreken álló zsindely fedésû sátortetõs téglaépítmény szolgálja.
A település s egyben a megyének is egyik legrégebbi mûemléke, a gótikus stílusban 1480. körül épült Pusztatorony. A téglából és kõbõl faragott négyzetes alapú torony megmaradt kétharmad része, mintegy 16 méterre magasodik a jelenlegi környezetében. A toronyhoz csatlakozó templom egyhajój, íves záródású volt, hossza 24 méter, szélessége 21 méter.
A település alá benyúló Holt-Tisza hangulatos, horgászati lehetõséget biztosítva a nyári melegben üdítõ a pihenés a partján, hangulatos séta lehetõségét is biztosítva.
A lovaglást, lovaglótúrát kedvelõknek a település határában lévõ Németh tanyát érdemes felkeresni.
Történelem
Fegyvernek területe már a bronzkorban is lakott volt, a régészeti ásatások során a szapárfalui részen és Szakáll-pusztán találtak erre utaló tárgyakat, a belterületen pedig vaskori és szarmata leletek kerültek elõ a föld mélyébõl.
A város nevének eredete egészen az Árpád-korig nyúlik vissza. Foglalkozásból alakult helynév, fegyverhordozók faluja volt, akik királyi szolgálónépekként éltek. A település nevét 1212-ben említik elõször, de elõfordul az 1219. évi Váradi Regestrumban is. A XIV-XV. században virágzó vámszedõhely a Tisza bal partján, jelentõs halászattal. A XV. században már országos vásárt is tartottak a mezõvárosi kiváltságokat élvezõ Fegyverneken. Az 1300-as évektõl a Domoszlai, a Kompolti, majd a Guthi-Országh család rendelkezett nagyobb birtokkal a településen. A török hódoltság korának végén 1686-87-ben Giraj tatár kán seregei teljesen elpusztították a falut.
Majorsági cselédek, dohányosok pásztorok lakják a pusztákat egészen 1845-1846-ig. Ekkor Szapáry József gróf és neje Orczy Anna Felsõ-Fegyvernek pusztán németeket telepített le Bácsból és Torontál vármegyébõl, s létrehozta az Annaházának illetve Szapárfalvának nevezett települést. Fényes Elek így ír 1851-ben Fegyvernekrõl Magyarország Geográfiai Szótárában: "Roppant puszta Heves vármegyében a Tisza bal partján, Törökszentmiklós és Bánhalma közt. Van 3095 lakosa, kik többnyire cselédek, pásztorok, haszonbérlõk." Fegyvernek német lakosai a XIX. század utolsó harmadára elmagyarosodtak, a német nyelvû oktatás 1895-ben szûnt meg az iskolában. A XX. század végén már csak németes hangzású nevek és néhány családnál az étkezési szokások emlékeztetnek a betelepítésre.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban fegyveresen nem vettek részt a telepesek, az annaháziak például felmentést kértek Szemere Bertalan belügyminisztertõl, mivel "az új telepesek a házépítéssel vannak elfoglalva".
A szabadságharc bukása után Vörösmarty Mihály és Bajza József 1849. októberében két hétig Orczy Antal házában rejtõzködött.
A település 1871-ben lett nagyközség, s 1876-ban Jász-Nagykun-Szolnok megye megalakulásakor a Tiszai középjárásba sorolták. 1900-ra a lakóinak száma több mint 5.000 fõ. Az I. világháborút követõ román intervenció során súlyos harcok folytak területén. 1919. július 25-én a román katonák 49 helyi lakost lõttek agyon, mert valaki orvul lelõtte a turnuszeverini ezred parancsnokát. Sokat szenvedett a település lakossága a II. világháború alatt, sõt még tovább is, fõleg német származásúakat hurcoltak el a Don-vidék szénbányáiba. A 146 16 éven felüli fogoly volt kényszermunkán, de többségük hazatért.
Fegyverneknél 1856-ban szabályozták a Tiszát (74 átvágással), s építették ki a települést védõ töltéseket, mely 1925-ben feleslegessé vált. Az ezt megelõzõ idõszakban a Tisza vize áradáskor a Berettyóig ért. Az árvizek a nagyközség területének nagyobb részét nem veszélyeztették, így ott nem az ártéri gazdálkodás volt a jellemzõ, hanem a legeltetõ állattartás és a szántóföldi gazdálkodás. Talaja kötött sztyepesedõ réti szolonyec, alföldi mészkõlepedékes illetve réti csernozjom. A múlt század közepétõl a gabonatermesztés túlsúlya jellemezte a mezõgazdaságot.
Az 1945-ös földosztás során 1157 igénylõnek adtak összesen 4718 kat. hold. földet. Az új gazdák igásállatok híján kézi erõvel, kapával, kaszával fogtak hozzá a föld megmûveléséhez. Eszközök híján termelõszövetkezetbe léptek be. Az 1950-es évek elejétõl a vadasi határrész az állami gazdasághoz, a többi földterület pedig fokozatosan a szövetkezethez került. A Vörös Csillag Tsz. a szántóföldi gazdálkodás mellett gyümölcstermesztéssel, az állattenyésztésen belül pedig broyler csirkével, juhászattal és szarvasmarha tartással foglalkozott. S volt még egy mûanyag üzeme is. A Tsz. az 1990-as évet 36 millió forintos nyereséggel zárta, ám ennek ellenére sem kerülhette el sorsát, felszámolták. A Tsz-bõl bárom KFT. alakult: kertészettel, gyümölcs- és zöldségtermesztéssel illetve állattenyésztéssel foglalkoznak. A lakosság döntõ többsége a mezõgazdaságból él.
Fegyverneken sohasem volt számottevõ az ipar. Az 1846-banSzapárfaluba telepített iparosok nem kaptak földet, ezért elhagyták a települést. Az uradalmakban ácsok, kõmûvesek, gépészek, szíjgyártók dolgoztak. 1925-ben 51-en rendelkeztek iparengedéllyel a településen. Késõbb községi téglagyár létesült és üzemet mûködtetett a Gõzfûrész és Hengermalom RT. A malmot az 1960-as években leszerelték. Ma magántulajdonban van. 1947-ben gépjavító üzemet hoztak létre. A kisújszállási KUNSZÖV a nyolcvanas években telephelyet létesített Fegyverneken, elõbb horgászcikkeket gyártottak, majd varrodává alakult az üzem. Az 1990-es években két kisszövetkezet -az autójavító és a vegyesipari- a Tsz. mûanyagüzeme (polyetilént gyártanak) és magánkisiparosok fémjelezték a nagyközség iparát.
Fegyvernek a XIX. század végén nyerte vissza korábbi -a település pusztulása miatt elveszett- vásárjogot. 1925-ben négy kirakodó- és állatvására volt s hetipiaca. Akkor 11 vegyeskereskedõ, 3 rõfös, 7 gabonakereskedõ, 6 tojáskereskedõ, 1 gyümölcskereskedõ, 3 sertés- és marhakereskedõ s két ócskás dolgozott a faluban. Tíz kocsma, egy vendéglõ és egy szálloda is volt a településen a XX. század elején. Az 1950-es években felszámolták a magánkereskedéseket a Fegyvernek és Vidéke ÁFÉSZ a '60-as évek elején 33 kiskereskedelmi és 11 vendéglátóhelyet mûködtetett. A '90-es évek elejétõl ismét fellendült a magánkereskedelem. Az ÁFÉSZ 1995-ben bekapcsolódott az országos COOP-láncba. 1996-tól 76 kiskereskedelmi és 29 vendéglátóegység szolgálja a lakosságot és a vendégeket. A kiskereskedõk és a vendéglátóhelyet üzemeltetõk zöme vállalkozó.
Fegyvernek infrastruktúrája fejlett: a víz, villanyvezeték 100 %-ban kiépített. A csatornázásra, szennyvíztisztításra tanulmányterv készül. A lakások 85 százalékába vezették be a gázt, 70 százalékában van telefon. Az utak 90 %-a szilárd burkolatú. A település mindennapjairól újságot jelentetnek meg.
Fegyvernek már 1879-ben közegészségügyi kör székhelye volt, orvossal. 1925-ben egy körorvos és két magánorvos gyógyította a betegeket. Egy községi és három magán gyógyszertára volt. Egy ideig szülõotthon is mûködött a településen az 1940-es években. 1968-ban 3 általános orvos, egy fogorvos, egy gyermekorvos gyógyított az újonnan felavatott rendelõben. Ma három általános orvos, két fogszakorvos, két gyermekorvos és három védõnõ mûködik a településen. Az egykori Schwarz kastélyban megyei csecsemõotthon és idõsek otthona mûködik. Az önkormányzat fennhatóságában mûködõ Gondozási Központhoz három idõsek klubja és a Családsegítõ Gyermekjóléti szolgálat tartozik.
A településen 1821-ben kezdõdött el az oktatás Mácsay Sámuel nevû takács zsellér magánházában, csak az 1850-es években épült iskola. 1925-ben már négy római katolikus, egy református, egy izraelita és egy községi iskolája volt a kisebb diákok számára. A nagyobbakat gazdasági ismétlõiskolában, tánctanfolyamon tanították. A tanyai iskolákat a XX. század hatvanas éveitõl a tanyavilág megszûnésével fokozatosan felszámolták. 1964-tõl 1972-ig gimnáziuma is volt Fegyverneknek.
Jelenleg a Napközi Otthonos Óvoda négy tagóvodájában 298 óvodást nevelnek, a két általános iskolának 847 tanulója van, a szakiskolában nõi ruhakészítõ és növénytermesztõ gépész szakmát oktatnak.
1950-ig 26 bejegyzett kör mûködött a településen. A '30-as években nyolc kisebb könyvtár szolgálta az olvasókat , 1960-ban 4574, 2000-ben több mint 37.000 kötet várja az olvasókat a községi könyvtárban.
Az amatõr mûvészeteknek jelentõs hagyományai vannak. Korábban a felnõtt színjátszás, napjainkban az iskolai énekkarok és a diákszínjátszók, a Mûvelõdési Házban a citera zenekarok, néptánccsoportok és a fúvós zenekar ápolják a mûvészeti hagyományokat és fellépéseik gazdagítják az ünnepi rendezvényeket.
Fegyverneken hajdan a madarasi és a kunhegyesi cifraszûr volt népszerû viselet a gazdák körében, az asszonyok pedig cifra fõkötõt viseltek. A házaikat tornác s különösebb díszek nélkül építették. A szegényebbek dísztelen szûrben illetve kékfestõ ruhában jártak. Erõs volt a boszorkányhit. Szájhagyomány õrzi Zöld Marci betyár történeteit, akit 1816-ban felakasztottak. A híres haramiát az 1844-ben Fegyverneken megfordult Petõfi Sándor két versében örökítette meg.
A település s egyben a megyének is egyik legrégebbi mûemléke a gótikus stílusban 1480 körül épült Pusztatorony. Régészeti feltárását nem teszi lehetõvé a körülötte lévõ újtemetõ. A téglából és kõbõl faragott négyzetes alapú torony megmaradt kétharmad része mintegy 16 méterre magasodik ki a jelenlegi környezetébõl. A csatlakozó templom egyhajós, íves záródású volt, hossza 24 méter, szélessége 21 méter.
Ugyancsak mûemlék a 4-es számú fõútvonal mentén Fegyvernek-Szapárfalunál a 128-129. kilométer között a Nepomuki Szent János-szobor és építménye. A szobrot 1775-ben emelték barokk stílusban. A háromszög alaprajzú magas szobortalpazaton a maradványokból még jól kivehetõ a dús redõzetû ruhában ábrázolt Mária-szobor a kisded Jézussal. A szoborcsoport védelmét háromszögletû pilléreken álló háromszög alaprajzú, zsindelyfedésû sátortetõs téglaépítmény szolgálja. A szobor fölötti úgynevezett cseh süvegboltozatot kosáríves hevederek hordozzák.
A település római katolikus temploma 1862. és 1863-ban épült romantikus stílusban. A Bach-korszak végén már elkészült egy terv a templom építéséhez, de csak 1862-ben fogtak hozzá az építéshez, amikor Bartakovics érsek plébániát alapított és Gerster Károly pesti építésszel felépíttette a templomot Feszl Frigyes és Kauser Lipót közremûködésével. 1864-ben avatták fel Szent Vendel tiszteletére. Az 1711-tõl megszûnt református egyházi élet 1928-ban épített templommal kelt új életre.
A nagyközség szapárfalui részén 1992-ben szentelték fel az új katolikus templomot. Az épületet Becker Gábor és Greskovics Klára tervezte, harangját Gombos Lajos harangöntõ mester a sevillai világkiállításra készítette.
A településen az ipar fejlesztését elsõsorban a helyi vállalkozásoktól és természetesen a betelepülõ vállalkozóktól is várják, szeretnék újra indítani a konzervüzemüket és a hûtõházat. A mezõgazdaságban elsõsorban a zöldségtermesztés fejlõdik, az idegenforgalom fellendítéséhez pedig a Tisza és holtága kínálta lehetõségeket (horgász- és vízi turizmus) próbálják kiaknázni. Ezzel is csökkenteni szeretnék a jelenleg 13,9 %-os munkanélküliséget. A Holt-Tisza rehabilitációját (kotrását) 1999-ben kezdték el.
Fegyvernek 2013. július 15-től ismét városi rangra emelkedett.