Fegyvernek-Alsóréti Holt-Tisza halászati felmérése

A felmérésre 2007. szeptember 27.-én került sor.

A felmérésre, a II-es, és III-as tóegység területén került sor, a VÍZ-KERET-IRÁNYELV, (VKI)  halászati protokolljának megfelelő módon. A terület függvényében mindkét víztesten 1-1 km-es szakaszt jelöltünk ki, és halásztunk végig. A próbahalászat a kijelölt partoldalon, a litorális zónában a vízszegélytől kb. 3-5 méteres haladási sávban került végrehajtásra, GPS készülékkel rögzítve mind az indulási, mind az érkezési EOV koordinátákat. A halászati mintavétel során az előkerült halfajokat a vízből csak a meghatározás során bizonytalan esetekben emeltük ki, egyébként a pozitív szákkal kiemelt példány meghatározását a csónakban ülők egységes ítélete után azonnal, - kézbefogás nélkül- visszaengedtük. Ugyan így, csupán a fogott halak egynyaras, illetve idősebb (adult) korát is meghatároztuk. Pontos kormeghatározást a protokoll nem ír elő, ezért pikkely, vagy egyéb kormeghatározáshoz szükséges mintákat (operculum, kemény-lágy úszósugár, stb.), nem vettünk. A megállapításokat digitális diktafonon rögzítettük, amelyen így az előforduló halfajok, ezek egyedeinek kora, illetve darabszáma szerepelt. Az esetlegesen nagy tömegben egyszerre előkerült halak faji identifikálását, a darabszámot, illetve a becsült korösszetételt a csónakban ülő munkatársakkal egyeztetetten közösen meghatározottan rögzítettük a diktafonon. A Laboratóriumban került sor a helyszíni tapasztalatok és a rögzített adatok feldolgozására. (Bizonytalan határozás esetén 5 %-os formalinnal tartósítva szállítottuk a kifogott halmintát, amelynek pontos faji meghatározására, a Regionális Laborban került sor.

A II. számú víztér hidromorfológiai, makrovegetációs, jellemzői:

A holtág ezen szakaszának egyik oldala gyakorlatilag még a település házaival határos, bár azoktól szerencsés módon, meglehetősen széles védősáv választja el. A túloldalon már nincs beépítettség. A vizsgált holtág-szakaszra a víz az I.-es számú területről érkezik, (a két vízteret közúti híd, ill. áteresz választja el), ami sajnos, - miután az I. sz víztér bel-és szennyvizek jelentős befogadója-, az év jelentős szakaszában nem megfelelő vízminőséggel ömlik e (II.) víztérbe. (Szerencsére a víz átvezetése a műtárgy segítségével szabályozható, kivéve, ha a belvíz olyan mennyiségben halmozódik fel, amit már nem lehetséges távol tartani.).

A parti sávra a vékony nádsáv (Phragmites sp.) jellemző, amelynek folyamatosságát a horgászállások jelentős mértékben, gyakran megszakítják. Gyéren előfordul gyékényes (Typha angustipholia, ill. T. latypholia), és némi alámerült hínár is (imbolygó és széleslevelű -békaszőlő- Potamogeton sp.).

A területen korábban egy állapotjavító kotrás került kivitelezésre, melynek következtében a kotrással érintett területeken, - amely a kutatott szakasz majd 60-70 %-át jelenti, speciális mederprofil alakult ki: a parti rézsű után 1,5 – 2,5 méter mélységű víztér következik, ezután újra csökken a vízmélység és a holtág közepén mintegy 1-1,5 méteres „kúpot” alkot. A túlpart felé ugyanez a mélyülés, majd partrézsű emelkedése tapasztalható. A holtág közepén húzódó magasabb aljzaton 3-4 helyen kisebb-nagyobb gyékény és nádcsomó telepedett meg, ami halas szempontból ideális halgyülekező helynek minősült a felmérés során.

A III. számú holtág az előzőtől eltérően, a parti rézsű után egyenletes mélységű, de jelentős feltöltődésű aljzatot mutatott. A vízmélység a teljes holtág teret tekintve nem haladta meg az átlagos 1,0-1,5 métert.

A II. és III. számú holtág-szakaszokat szintén egy műtárgy választja el, amely a vizsgálat során éppen nyitott állapotban volt és a száraz időszakhoz képest jelentős vízmennyiséget közvetített a II. bögéből a III.-ba.

A III-as holtágtér parti vegetációja nagyjából megegyezik a kettesével, de mivel távolabb található a községtől, talán egy kicsit „vadabbnak-természetesebbnek” minősíthető. Kevesebb a nádas és gyékénysávon kivágott horgászállás, az „őserdős” hullámtéri fák, cserjék (ámorakác, fűz, stb.) gyakorlatilag egyes szakaszokon a partig húzódtak le. A víz parti sávjában a késő szeptemberi időszak ellenére is jelentős Myriophillum és Ceratophyllum állományt találtunk. Ezen a szakaszon a fűzfák kimosott gyökérzete jellegzetes kísérőképe volt a litorális zónának. Ennek megfelelően ezen a holtág-szakaszon szép számmal került elő süllőivadék, és többnyaras süllő, ami talán logikusan összefüggésbe hozható, a bőséges litorális gyökérzónával.

Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a vizsgálat során rögzített vízállás a korábbi időszakhoz képest egy minimális szintet tükrözött, hiszen éppen a szeptemberi időszak elején csökkentették a vízszintet mintegy 50 -70 cm-rel. A tapasztalatok alapján bátran állítható, hogy ha minimum 20-40 cm-rel magasabb vízállásnál tudjuk végrehajtani a felmérést, az adott egységnyi területen található halállományt illetően jóval magasabb értékeket kaptunk volna.

A vizsgálat során előkerült halfajok :

Az előkerült 25 halfaj, illetve a rögzített arányok halbiológiai szempontból jó ökológiai állapotot tükröznek.

Ugyanakkor halászatbiológiai szempontból sajnos az invazív, behurcolt fajok térhódítása figyelhető meg. Ez elsősorban a törpeharcsa és az ezüstkárász dominanciájában jut kifejezésre, de előkerült a ponto-kaszpikus fajok jellegzetes képviselője, a folyami géb is. Az ugyancsak nemkívánatos kínai razbóra minden korosztályát megtaláltuk a holtágban. E fajok mind a felnőtt, mind az ivadék korosztályú állományok között az egyik legerősebb dominanciát képviselték. A törpeharcsák közül mind az Ictalurus nebulosus, mind az Ictalurus melas óriási tömegben található a holtág vizében, s vonatkozik ez a felnőtt és az egynyaras ivadék állományra egyaránt.

A felmérés során tömeges fajként regisztráltuk a küszt is, amely mind a felnőtt, mid az ivadék korú halak között az egyik leggyakoribb fajként jelent meg. Halászati-horgászati szempontból ez azt jelenti, hogy a ragadozó állomány mennyisége, aránya bátran növelhető lenne a holtágon. Ezt támasztja alá, hogy a próbahalászat során harcsát, angolnát, kősüllőt egyáltalán nem fogtunk. Biztató viszont az a tény, hogy csukából, süllőből, és balinból minden korosztályból sikerült viszonylag jelentős mennyiségű egyedet kimutatnunk.

A holtág felméréskor rögzített állapota magyarázatot adhat arra a tényre is, hogy pontyból az adult, felnőtt egyedeken kívül ivadék egyáltalán nem került elő. A holtág, mint belvíz és szennyvíz-befogadó, a május-júniusi hónapokra már olyan kedvezőtlen ökológiai paraméterekkel rendelkezik, hogy a pontyok sikeres ívása komoly akadályokba ütközik. A korábban ívó csuka, süllő, balin és keszegfélék még nem szembesülnek e hátránnyal, így az utánpótlás is megfelelő(?) a holtágban. (Ezekből a fajokból telepítés, kihelyezés nem történik – ugyanakkor több-kevesebb egynyaras, fiatal példányt sikerült kimutatnunk.). Az elsősorban pontycentrikus horgászati hasznosítás következtében, e faj állományának fenntartásához elengedhetetlenül szükség van a mesterséges kihelyezésekre. Ez a felmérés során egyértelműen kiderült, hiszen az előkerült pontyok, bár mind a nyurga, tő és telepített „nemes” állományokat képviselték, de csak felnőtt, -adult- példányokat fogtunk, ivadék, egynyaras hal egyetlen egy sem került elő!

A halászati felmérés eredményeképpen, a jó ökológiai állapot eléréséhez –halas szempontból – a következő beavatkozásokra lenne szükség:

   A nagymértékű szerves-üledékanyag legalább részleges eltávolítására. A holtág 100 év alatt felgyülemlett üledékének, iszapjának részletes környezetvédelmi terv alapján történő csökkentésére. (Szukcessziótól, belvízvédelmi-, kommunális terheltségtől, horgászati igénybevételtől függően; lepelkotrás, vezérárok-kotrás, védőterület kialakítása, vízszintszabályozás, előre meghatározott, a halfajok speciális igényeinek megfelelő vízgazdálkodás, telepítési-kihelyezési tevékenység. (Pályázatok lehetősége).

A belvizek, illetve a terhelő szennyvizek mennyiségének olyan vezetése, terelése, ill. kezelése, amely a holtág közvetlen terhelését csökkentheti. (Wetlend, növényes biológiai szűrőegység /I-es tóegység/, stb. kialakítása) Hosszútávon olyan vízutánpótlás biztosítása, amely alapvetően nem az összegyűlő csapadék és szennyvizek tározásával, hasznosításával operál, hanem mindenkor halas-öntözővíz minőségnek megfelelő tápvíz korlátlan hozzáférhetőségét garantálja.

A holtág horgászati hasznosításából adódó terhelés optimalizálása a halászatbiológiai felmérések, a jelenlegi ökológiai potenciál és a horgászati hasznosítás igényei alapján.

A fokozódó horgászati igények ellenére egy bizonyos elviselhető terhelést jelentő horgászlétszám fenntartása az ellenőrzés hatékonyságát biztosító mező-és halőr bázissal.

Kovács Pál
halászati szakértő